"London, 1967. A trinidadi Odelle állást kap az előkelő Skelton galériában. Egy nap felbukkan a varázslatos tehetségű spanyol festő, Isaac Robles egy addig ismeretlen korai műve, amit a galéria kiállításon akar bemutatni. Odelle-nek feltűnik, milyen különös hatást gyakorol a kép főnökére és pártfogójára, Marjorie Quickre, és a lányban gyanú ébred: miféle titkok rejlenek a festmény múltjában?
Spanyolország, 1930-as évek. Robles, a festő és a húga megismerkedik egy Londonból érkezett műkereskedővel és vonzó lányával, Olive-val. A kereskedőt elbűvöli Robles első képe, ám mielőtt felkarolhatná az ifjú tehetséget, kirobban a spanyol polgárháború…
Mi köti össze ezt a két eseményt, amelyet több mint harminc év választ el?"
Ez az a könyv amit elsősorban a borítója miatt vettem meg miután elolvastam a fülszöveget, izgalmasnak ígérkezett a festmény utáni nyomozás és a spanyol polgárháborús szál. Nagyon nehéz lenne a könyvről spoilermentesen írni, ezért egy idézetet választottam:
"Mindamellett az utóbi időben, valahányszor a nővérekre pillantok a vásznon, már tudom, hogy a tekintetek mögött, az ecsetvonások alatt létezik egy másik történet - egy olyan történet amely részben az enyém is. Szerepel benne egy nő akinek a testét egy olajfa gyökereihez temették. Egy másik, aki elmenekült, és ismeretlen vizekkel nézett szembe. És azután én."
Nekem tettszett, ahogy az írónő a felfedi és egybeolvasztja a szálakat, a karakterekről épp eleget tudunk meg ahhoz, hogy megismerjük, de ne tudjuk kiismerni őket. Az írónő, ahogy Olive, nagyon élénken festi le a tájat (aminek fontos szerep jut a könyvben) és a spanyol polgárháború borzalmai is épp annyira érintik az olvasót, mint amennyire egy gazdag kívülállót, aki a vendégnek érkezik a narancsfák alá. A végső csavarra pedig egyáltalán nem számítottam. Olvasás közben végig azon gondolkodtam, mikor fogják megfilmesíteni a könyvet, annyira plasztikusan ír Burton. Kellemes lektűr volt, jó filmet lehetne csinálni belőle.
Azért vontam le fél pontot, mert azt gondolom a regény egy kicsit túl van írva, sok a felesleges leírás, ami a történethez sem ad hozzá és a nyelvezete sem olyan költői, ami miatt egy leírást hosszan élvezni tudnék.
Végül muszáj volt utána néznem, hogy vizsgálják manapság a képek eredetiségét. Itt hagyom ezt videót, amiben Végvári Zsófia betekintést ad a szakma rejtelmeibe:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése