Amor Towles - Egy ​úr Moszkvában

 

Fülszöveg:

"A harmincéves gróf, miután a bolsevik népi ítélőszék 1922-ben osztályidegennek bélyegzi és házi őrizetre ítéli, a Metropolba, a Kreml szomszédságában lévő nagyszállóba kerül. A zabolátlan, művelt és szellemes Rosztov egy padlásszobába kényszerül, miközben a szálló falain túl az orosz történelem talán legviharosabb évtizedei zajlanak."

3,5 csilagra értékeltem a Moly.hu-n.

Nagyon jó lehetne ez a könyv, mert nagyon sok fontos kérdést feszeget.  Hogyan lehet leélni egy életet politikai száműzöttként egy szállodában? Ha már egy hatalmas épület foglyai vagyunk, a külvilág mennyire van befolyással egy fogoly életére, és egy fogoly mennyire lehet befolyással a külvilágra, mennyire szólhat bele a kint zajló események alakulásába? A főszereplő és az őt támogató alakok is szerethetőek, az elnyomók ellenszenvesek, és néha még izgulni is lehet, hogy főhősünk ne bukjon le egy-egy kritikus pillanatban.

De azt kell mondjam, hogy a sok bába között elveszett a gyerek. Az események hol túl lassan folytak, néha pedig túl gyorsan megoldódtak a kilátástalannak tűnő helyzetek. Mégis, az író nagyon ért a hangulat teremtéshez, olyannyira, hogy kedvem támadt utánanézni az ikonikus épületnek, a Hotel Metropolnak, ahol főhősünk raboskodik.

Az épület 1899 és 1905 között épült, szecessziós stílusban, Lev Kekusev és William Walcot tervei alapján. Az 1917-es orosz forradalom előtt épült legnagyobb fennmaradt moszkvai szálloda. Kekusev és Walcot elsőrangú művészek egész sorát bízta meg a kivitelezéssel.

Ez volt az első szálloda Moszkvában, ahol a szobákban meleg víz és telefon, az éttermekben nemzetközi konyha, a hallban pedig egy amerikai bár volt. Így a Metropol a megnyitását követő napokban nemcsak a kozmopolita utazók, hanem a város csillogó és tehetős embereinek kedvelt tartózkodási helyévé vált.

Amikor a győztes bolsevikok úgy döntöttek, hogy a fővárost Szentpétervár helyett Moszkvába helyezik, a város nem rendelkezett az új kormányzat elhelyezéséhez szükséges épülettel. Ezért  elfoglalták a Metropolt, átnevezték a Szovjetek Második Házának, és a hivatalnokok szállása-ként és a születő állam különböző osztályainak elhelyezésére használták. Itt,  a Metropol 217-es lakosztályába zárta be Jakov Szverdlov, az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság elnöke az alkotmányozó bizottságot, megfogadva, hogy addig nem nyitja ki az ajtót, amíg be nem fejezik a munkájukat. (Ezt a jelenetet a könyvben is felidézik).

Towels  maga is többször járt a szállodában  a könyv megírása előtt és alatt. 

"Amikor a regény első vázlatának körülbelül kétharmadánál tartottam, visszatértem Moszkvába, és egy hetet töltöttem a Metropolban a 217-es lakosztályban - abban a szobában, ahol a forradalom után az első szovjet alkotmányt megalkották. Az ott tartózkodásom alatt a segítőkész személyzet alaposan körbevezetett a szállodában. A túra egyik legszemet- gyönyörködtetőbb része a konyha volt - az összekapcsolt szobákból álló, egy egész háztömbnyi területet lefedő labirintus. Mint a szálloda igazgatója elmondta, ez a kommunizmus szigorú kezdeti napjainak maradványa, amikor a szállodának gyakorlatilag mindent magának kellett elkészítenie, amit fel akartak szolgálni. Így voltak itt hentesüzletek, haltisztító létesítmények, zöldségkamrák, pékségek és a tényleges konyhákhoz csatlakozó hűtőkamrák is." (...)

Végül az 1930-as években átalakították eredeti szállodai funkciójára, és 1986-1991-ben finn cégek által a szovjet-finn kétoldalú kereskedelemi megállapodás részeként felújították.

Az író oldalán még több érdekességet tudhattok meg a hotelről, és persze a történetről is például olyan ötletes animációkkal elmesélve mint ez (klikk a képre!)